A minangkabau etnikai csoport Nyugat- Szumátra , Indonézia őshonos területein őshonos . Kultúrájuk anyai ágon van , ami azt jelenti, hogy a hagyományok anyáról lányra öröklődnek, míg a vallási és politikai szerepeket hagyományosan férfiak töltik be (bár egyes nők is fontos szerepet játszanak ezeken a területeken). Ma 4 millió minang él Nyugat-Szumátrán, míg további körülbelül 3 millió Indonézia és a Maláj-félsziget különböző városaiban és településein oszlik meg.
A minangkabau nép erősen iszlám vallású , de ragaszkodik etnikai hagyományaihoz is. A minangkabauadat ( hagyományos iszlám jog) az iszlám megjelenése előtti animista hiedelmekből ered, és ezeknek a hiedelmeknek a maradványai még ma is megfigyelhetők egyes népeknél. Az iszlám és az adat jelenlegi kapcsolatát a következő mondás írja le: „A hagyomány alapította az iszlám jogot”.
A Minangkabau nevet két szó egyesülésének gondolták: minang (győztes) és kabau (bivaly). Van egy legenda, amely szerint a név Minangkabau és egy szomszédos herceg területi vitájából ered. A csata elkerülése érdekében a helyi emberek harcot javasoltak két bivaly között a vita tisztázása érdekében. A herceg egyetértett és előállította a legnagyobb, legrosszabb és legagresszívabb bivalyt. A Minangkabau éhes bivalybabát hozott létre, szarvai olyan élesek, mint a kések. A másik végén a felnőtt bivalyt látva a baba abban a reményben futott, hogy tejet talál. A nagy bivaly nem látott veszélyt a csecsemőben, és nem figyelt, miközben körülnézett ellenfele után. Amikor a csecsemő a felnőtt bivaly gyomrának vetette fejét, az éles szarvak beágyazódtak és megölték, Minangkabau lett a verseny és a vita nyertese.
A hagyományos nyugat-szumátrai házak, az úgynevezett Ruma Madang tetővonala középről és a végektől ível, utánozva a bölényszarvak íveit. Az első emberek, akik Szumátrára érkeztek, Kr. e. 500 körül, Tajvanról Délkelet-Ázsiába irányuló terjeszkedés részeként . A minangkabau nyelv az ausztronéz nyelvcsalád tagja, és szorosan kapcsolódik a malájhoz.