Egy olyan világban, ahol a kultúra egyre inkább globalizálódik, az egyes országok kulturális hagyományai továbbra is a nép szívét alkotják. És amikor egy nép nagy területet foglal el, kultúrája valószínűleg gazdag, változatos és sokszínű lesz. Ez a helyzet Oroszország esetében is.
Ma a hagyományos orosz viseletről fogunk beszélni . Színes, díszes díszítésekkel díszített, mindig kézzel készített jelmez. Őseink örökségeként ez a jelmez ma is megjelenik templomokban, színházakban, táncstúdiókban és fesztiválokon.
A hagyományos orosz jelmez
A hagyományos orosz viselet a 9. századtól kezdett kialakulni, sajátos jellemzőivel együtt. A pontos dátum ismeretlen, de a becslések szerint nagyjából akkoriban vagy egy évszázaddal korábban lehetett.
A 18. század elejéig a parasztok és a bojárok (nemesek) hagyományos ruhákat viseltek, de 1700-ban Nagy Péter cár kezdett változásokat bevezetni azzal, hogy maga is nyugati stílusú ruhákat kezdett viselni. Péter kedvelte Európát, csodálta azt, ezért elkezdte betiltani a hagyományos ruházat használatát, legalábbis az orosz városokban.
Ekkor az orosz parasztok feladata volt megőrizni és megőrizni a hagyományos orosz ruházat gazdagságát és szépségét. A hagyományos darabok egy részét ma már nem használják, másoknak azonban sikerült túlélniük az idő múlását, és végül ikonikussá váltak.
De vajon létezik-e egynél több hagyományos orosz viselet? Természetesen. Elvileg kettőről beszélhetünk: a szarafánról és a ponyeváról. A szarafán egy hosszú, bő pulóverhez hasonlít, amelyet egy hosszú vászoning felett viselnek, és övvel tartják össze. Ez az öv klasszikus darab, és a szarafán alatt viselték. Ezt a ruhadarabot először a 14. században említik, és csak férfiak viselték; női ruhadarabként csak a 17. században jelent meg.
A szarafánt sima lenvászonból vagy olcsó mintás pamutból készítették , amelyet tömegesen állítottak elő Moszkva, valamint az Ivanovo és Vlagyimir megyei gyárakban. Ezt a hosszú, színes, váll nélküli ruhát egy egyszerű ruhadarab, a rubakha fölött viselték.
Ha különleges alkalomra volt szükség a szarafánra, selyemmel és brokáttal díszíthették, vagy arannyal és ezüsttel hímezhették . A szarafán használata az akkori Orosz Birodalom északi tartományaiban elterjedt, egészen Novgorodig, Pszkovig, Vologdáig és Arhangelszkig.
A poneva egy szoknyafajta, amelyet gyakran viselnek Moszkvától délre fekvő területeken, például Voronyezsben, Tambovban és Tulában. Valójában régebbi , mint a szarafán . A poneva egy sima vagy csíkos szoknya, amelyet zsinórral ráncolnak vagy a csípő köré tekernek, és amelyet bő szabású, hímzett ujjú inggel és színes szalagokkal és díszítésekkel gazdagon díszített köténnyel viselnek.
Másrészt ott van a rubakha, egy túlméretezett ing , amely az orosz öltöny alapeleme. Mindenki hordta – férfiak, nők, gazdagok és szegények egyaránt. Az anyaga lehetett finom vagy olcsó, selyem vagy pamut. Nagyon kényelmes ruhadarab volt, és alig változott a 20. századig.
A kokoshnik egy női fejdísz volt . Gyakori volt, hogy a nők fej- és hajdíszeket viseltek, és társadalmi helyzetüktől függően ezeket a díszeket viselhették. A házas nőknek teljesen be kellett fedniük a fejüket ezzel a ruhadarabbal, míg az egyedülálló nők virágokkal és más díszekkel díszíthették a sajátjukat. Ezeket a fejdíszeket általában drága anyagokból készítették, és évente csak néhányszor viselték.
A mindennapi életben csak kalapot vagy egy megkötött kendőt, úgynevezett povojnyikit viseltek. A subának nevezett szőrmekabát túlélte az évszázadokat, és továbbra is nagyon népszerű az egész országban. Férfiak és nők egyaránt viselték, mivel Oroszországban hideg éghajlat uralkodik. A szőrmét jellemzően a ruhadarab belsejében használták, míg a külsejét más díszítésekkel díszítették. Ma a kabát egyszerűbb, de ugyanazt a célt szolgálja: melegen tartani.
A kaftán szó szélesebb körben ismert, mivel a Közel-Keletről származik. Oroszországban azonban gyökeret vert, és ma már szinte a hagyományos viselet részének tekintik. Ez egy kabát , amely nagyon hasonlít bármelyik modern kabáthoz, de drága anyagokból készül és hímzéssel díszített . Mivel Oroszország hatalmas ország, az anyagok és a díszítések is változatosak. Néha hímzett gyöngyöket tartalmaznak; délen a gombok vagy a gyapjúdíszek gyakoriak.
A 14. és 18. század között azonban az orosz hagyományos viseletben változások történtek az Oroszország és Európa közötti szorosabb kapcsolatok miatt . Vegyük figyelembe, hogy ebben az időben Olaszország és Franciaország gyapjút, selymet és bársonyt exportált, és a díszes ruhadarabok jelentőségre tettek szert. Például Rettegett Iván uralkodása alatt a Kremlbe belépőknek kötelező volt hagyományos viseletet viselniük a trón iránti tisztelet jeléül, a 17. században pedig azokat, akik túlságosan nyugatiassá váltak ruházatukban és frizurájukban, megbüntették.
Így, néhány kivételtől eltekintve, a nyugati divat nehezen tudott behatolni Oroszországba . Ahogy korábban említettük, aztán jött Nagy Péter, és a dolgok megváltoztak a szokások ezen reformátora alatt. A császári család tette meg az első lépést a divat megváltoztatásában, európai stílusban öltözködve, inkább francia hatású, fűzőkkel és magas fejdíszekkel, amelyeket a nők elkezdtek viselni.
Nyilvánvaló, hogy csak a gazdagok engedhették meg maguknak az ilyen divatváltozásokat, így azonnal megvolt az a választóvonal azok között, akik gazdasági hatalommal bírtak és viselték az európaiak látogatásával, és azok között, akiknek nem volt ilyen, és a hagyományos ruhák mellett kell maradniuk. A városokban, Moszkvában vagy Szentpéterváron ez sokkal észrevehetőbb volt.
A 19. és 20. században a rokokó stílus vált dominánssá, de az új évszázaddal a divat leegyszerűsödött , és a kényelmesebb orosz ruhadarabok, mint például a közkedvelt szarapánok, visszatértek. A Szovjetunió alatt a stílus még tovább egyszerűsödött, de a hagyományos orosz viseleteket valahogy sikerült megőrizni az ünnepeken.